Régóta nem írtam ide a blogba csak a facebookra posztolgattam, aminek nem a hanyagságom az oka, hanem az időhiány. Február elejétől koleszos lettem, így kezdetét vette egy új korszak, de a sütögetés persze nem maradhat el, csak egy picit ritkábban történik.

Múlt héten például apukám 50. szülinapjára sütöttem és meglepetés bulit is szerveztünk neki, így az egészet titokban kellett tartani. Mivel az ünnepelt reggel dolgozni indult, pontosan egy délelőtt állt rendelkezésemre hogy készen legyek a cupcake-ekkel, a tortával, a díszítéssel, a csomagolással, és a kocsiba pakolással...Csak úgy, mint egy igazi süti gyárban, határidőre dolgoztam. És mindenezt úgy kellett produkálnom, hogy az illatok nehogy eláruljanak. 6 ügyes kéz (a testvéreim segítsége), 3 óra sütés és 1 óra szellőztetés után kész voltunk az apu által legjobban kedvelt sütikkel. Az egyik fajtának a meggyes-mákosat választottam. Ez egy vaníliás, mákos alapú süti, a közepében egy meggyel és mascarpone krémmel a tetején. A másik pedig a csupacsokis lett, amelynek 70%-os étcsokoládé darabokkal ötvöztem a tésztáját és tejcsokis krémmel díszítettem. Hmmm, még így egy hét után leírva is jól hangzik...:)

Apa a nagy meglepetés közben teljesen természetesnek vette, hogy a kicsicake-et eszegette. (Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy a jót nagyon könnyű megszokni:) Mikor a zsúrkocsin betoltuk a sütit, meg sem kérdezte, hogy ezt mikor, hogy készítettem, egyszerűen természetes volt, hogy az én sütijeimmel ünnepeltük ezt a csodás napot.