Szeretném nektek néhány pontban összefoglalni azokat az érdekességeket, amelyek a cupcake-eket a legjobban jellemzik. Biztosan van, aki már hallott a sütikről, esetleg kóstolta, de olyan is, akinek ötlete sincs, hogy mi fán terem és csak simán muffinnak hívja. Pedig szerintem a cupcake sokkal több és szebb annál…

via http://www.facebook.com/PageMF

A cupcake…

• a 19. században lett ismert Amerikában és rögtön forradalmat írt gyors elkészítésének köszönhetően.
• igazi hírnevét a Szex és New York című sorozattal alapozta meg, amikor Carry és Miranda egy padon ülve a New York-i Magnolia Bakery cupcake-eit eszegeti.
• nevének eredetéről nincs egyértelmű döntés. Annyit tudunk, hogy vagy a csészében sütésről, vagy a hozzávalók csészével történő méréséről kapta a nevét.
• eredeti receptje a következő: egy csésze vaj, két csésze cukor, három csésze liszt, négy tojás, egy csésze tej, és egy kanál szódabikarbóna. A könnyen megjegyezhető mennyiségek miatt „szám” tortának is hívták.
• alap sütije lehet csokis, vaníliás, töltött, de a hangsúly a tetején található krémen van, ami lehet sokféle színű, ízű, cukorszórásos vagy gyümölcsös.
• tökéletes bármilyen alkalomra, hiszen egyediségével és sokoldalúságával, mindenkit könnyedén le vesz a lábáról.

Forrás: http://www.crazyaboutcupcakes.com/learning.htm

Zsófiék és a mi esküvőnk egy nyárra esett, így együtt bújtuk a brit esküvői magazinokat, asztaldísz, ruha és minden egyéb kellék után kutatva. Ezekben a magazinokban látta meg Zsófi az emeletes cupcake tortákat, amik egyből magukhoz láncolták őt. Én ezeket túl díszesnek találtam a mi egyszerűbb, természet közeli esküvőnkhöz. Egy szimpla fehér durván eldolgozott tortát képzeltem el kézzel készített tortadísszel.

Ezek után kért meg Zsófi, kísérjem el őt esküvői torta kóstolójára barátnőihez, mert biztosan nem tud majd választani a sok finom cupcake közül. Én teljesen függetlenként érkeztem Kicsicake Zsófihoz, akkor még azt gondoltam, ezek a sütik az én esküvőmhöz túl mesterkéltek és díszesek.

Nem telt bele fél óra, már azt egyeztettük, a piros szívecskés esküvői dizájnomhoz melyik cupcake-ek illenek majd. Nem volt többé kérdés, milyen lesz az esküvői tortám.

Az eredmény tökéletes lett: az emeletes állvány, tetején az egyszerű fehér tortával maximálisan illeszkedett az esküvő koncepciójához és az ízlésünkhöz. Zsófi stílusérzékével megtalálta a harmóniát az egyszerűség és a szépség között.

A vendégeink a látványon túl természetesen a tartalomra is kíváncsiak voltak, nem is kérdés, mind le voltak nyűgözve.

Köszönjük még egyszer, Kicsikék! <3

Kedves Kicsicake!

Az esküvőnkre készített torták és cupcake-ek egytől egyig isteniek voltak! Az saját esküvőjén az ember csak  a tökéletessel  elégedett (legalábbis a menyasszonyok:) és a Kicsicake sütik mind kinézetükben mind pedig ízükben mindenkit lenyűgöztek! A vendégektől a mai napig azt a kérdést kapom, hogy melyik cukrászdából rendeltétek a sütiket , mert oda mindenképp elmennének, hogy újra megkóstolhassák a finomságokat! Ekkor szoktam mondani, hogy ez bizony nem cukrászda, hanem két fiatal és lelkes lány kezdeményezése, akik szívüket-lelküket beleadják a cupcake készítésbe és az eredmény ennek megfelelően  szívvel-lélekkel-tehetséggel-isteni ízekkel telis tele finomságok! Sajnálom, hogy hamar elszállt az esküvői készülődés időszaka, mert ebben a legjobban a sütikóstolóitokat élveztem...

Kívánok nektek nagyon sok sikert  és kitartást a továbbiakban, rengeteg elégedett vendéget és még több elégedett menyasszonyt:)

Zsófi

Budapesten az egyik kedvenc helyem a Sandokán Lisboa bár a Hajós utcában. Egy csajos összejövetel alkalmával úgy gondoltam sütök egy adag epres-vaníliás cupcake-et, hiszen már többször meséltem róluk, de a lányok még nem kóstolták. Mindenki el volt ájulva, hisz el sem tudták képzelni, hogy ez a pici süti ennyire finom és dekoratív lehet…Cupcake evés közben limonádéztunk, sztoriztunk és egyszer csak Zsófi barátnőm, aki most már feleség, felkiáltott: „Zsófi, lenne kedved az esküvőmre sütni?” A válaszom mi más lehetett volna, „PERSZE!”. Egy hét múlva azonban, nem csak egy, hanem két esküvőre készültem, hiszen Zsófi barátnője, Bianca is szerette volna a sütiket.

Az esküvőt két kóstolás előzte meg, amikor négy-négy különböző ízű, színű cupcaket sütöttem…itt bevallom, hogy elképesztően izgultam! Tudtam, hogy a lányoknak milyen színű dekorációik lesznek az esküvőjükön, így olyanokat sütöttem, amik azokhoz a legjobban passzoltak. Nehezen hozták meg a végső döntést, mert mindegyik ízlett és tetszett nekik, az ötlet pedig hogy nem hagyományos, „habos-babos” esküvői tortájuk lesz, még inkább feldobta őket. Biánál a választás a málnásra, a kókuszosra és a vaníliásra esett, hiszen nála rózsaszín és piros szívecskék voltak a fő motívumok. Zsófi a krémszínű karamellás-kávésat, a halványlila áfonyásat, az étcsoki darabokkal dúsított csokisat és az ekrü színű kókuszosat szerette volna mini és normál kivitelben, mert nála a pasztell színek voltak a meghatározóak. A főpróbán a cupcakeket egy tortaállványra rakosgattam fel, és akkor találtuk ki, hogy hasonló tésztából és krémből az állvány tetejére süthetnék esküvői tortákat is. Biának egy málnás-tejszínest, Zsófinak pedig egy karamellás-diós tortát készítettem.

Íme a képek Bia és Zsófi esküvőjéről, amik szerintem magukért beszélnek. Külön köszönet Zarzsevszkij Violának és Láng Péternek, Bianca és Zsófi fotósainak, a csúcs fotókért :)

Még egyszer nagyon sok boldogságot kívánunk nektek!

Egyszerűen beleszerettem a sütikbe és a készítésükbe. A receptkönyveket naponta legalább tízszer átlapoztam, jegyzeteltem, ötleteltem, a cupcake-eket „tökéletesítettem”. Közeledett hugikám, Anna ballagása és szerettem volna valami nagyon különlegeset adni neki ajándékba, így elhatároztam, hogy csinálok neki egy cupcake tornyot, telis-tele olyan sütikkel, amik illenek hozzá. Általában szeretek rögtönözni! Reggel meglátogattam kedvenc zöldségesemet, aki azt tanácsolta, hogy ribizlit és áfonyát vegyek, amit persze megkóstolhattam, és tényleg isteni volt. Így elhatároztam, hogy ötféle színű sütit készítek vaníliás-citromos, ribizlis és áfonyás-fehércsokis ízekben. Anna imádta őket és nagyon tetszett neki, hogy tőlem virág helyett sütiket kapott…

Azóta, ha barátokhoz, ismerősökhöz megyünk a cupcake-eim alkotják az ajándékok egy részét. A kérdés, hogy „melyik cukrászdából hoztátok a sütiket?” általában az első, miután a dobozt kinyitják. Ilyenkor csak mosolygok, majd elmondom, hogy ezeket én sütöttem…

Anglia után elkezdtem kísérletezni otthon a cupcake sütéssel, hogy a családnak be tudjam mutatni mi is az pontosan, mert elképzelni sem tudták, hisz soha nem hallottak róla. Felvezetésnek, csak annyit mondtam, hogy „muffinszerű és krémes”. Internetes receptjeim alapján, sajnos nem lett az igazi. A krém vagy túl édes lett vagy összeesett, a tészta pedig kiszáradt vagy túl tömény volt.

Szerencsére ismét lehetőségem volt, hogy kiutazzak Angliába. Brigi jelezte, hogy van néhány meglepetése…kitalált magunknak egy londoni cupcake túrát, valamint beíratott minket egy cupcake kurzusra, just for fun!!! Egy megrajzolt térképet követve, felkerestük a feljegyzett boltokat vagy cupcakery-ket (cupcake sütödék, pékségek) és egész nap csak kóstolgattunk. Kókuszosat, pille cukrosat, ismét Red Velvetet, levendulásat, és csokisat. Az élmény maga szuper volt, és már tudtuk, hogy nem csak „hú, de édes” lehet… A boldogság hormonjaink az egekbe szöktek, sokat nevettünk és fényképeztünk. És ezután jött a kurzus! Megtanultunk különböző díszítési technikákat, fondantból (cukormáz) különböző figurákat készíteni, bevezettek minket a cupcake sütés és hozzávalók rejtelmeibe, valamint bemutatták a munkafolyamatokat. Pár nap múlva pedig ismét Budapest várt. Rengeteg élménnyel és ötlettel, két doboz általunk készített cupcake-kel, valamint három új cupcake-s receptkönyvvel tértem haza.

Honnan is ered a cupcake őrületem? Hát most elmesélem..

Egy esős márciusi napon Angliában shoppingolni indultunk, Brigivel, a nővéremmel, aki Manchesterben él 5 éve. Utunk akkor még nem tudtuk hova vezet. A főutcán sétálgattunk, amikor egyszer csak elkezdett szakadni az eső. Elázva, átfagyva (az angol eső ugyanis hideg is) eldöntöttük, hogy megiszunk egy meleg kávét. Észrevettük  a Hey Little Cupcake hirdető táblát, és mit sem sejtve betértünk az első cupcake boltunkba. Egy sütit és egy kávét kértünk, majd leültünk a szuper dizájnos kis kávézóban. A kávé mellé megkóstoltuk a Red Velvet-et, amit leginkább a sajttorta izéhez tudnék hasonlítani, és a La Paris nevű cupcake-ket, aminek csokis tésztáját vaníliakrémmel ötvözték. Beleharaptunk, és aztán egymásra nézve, csak annyit mondtunk, hogy „Hú, de édes!”. Elfogyasztva, megköszönve az első cupcake élményt hazamentünk, de már útközben elhatároztuk, hogy ide újra visszatérünk. Bár az igaz, hogy nagyon édes volt, de mégis valami megfogott minket ezen a helyen. Hogy ez a dizájn volt, maga a hely, vagy a sütemény azt akkor még nem tudtuk, mindenesetre azt igen, hogy jöhet a második kör.